Nem leszakítani és nem megenni a munkád gyümölcsét olyan, mintha pénzt, időt és energiát fordítanál egy fa gondozására, ami te vagy… de mikor az gyümölcsöt hoz, hagyod elrohadni a fán gyümölcsöt, mondván ez még nem az igazán jó termés és többet vársz.
Amikor felébredsz, és eldöntöd, hogy mostantól partnere leszel önmagadnak, nem pedig az ellensége, onnantól törvényszerűen elkezdesz bizonyos befogadó igeneket, de ami ennél sokkal nehezebb: nem-eket is kimondani.
Ott vagyunk már? Mikor érek oda? - ha így állsz a lelki fejlődésedhez és türelmetlen vagy az eredményt illetően, akkor ezt a videót pont neked készítettem.
Ha önmagunkat nem ismerjük, nem szeretjük, nem tiszteljük eléggé, akkor vagy elveszünk a másiktól, vagy túlszolgáljuk a másikat, hogy a hiányzó szeretetet és tiszteletet a másiktól megkapjuk.
Amikor az ember egy kapuhoz, egy új életszakaszhoz ér, akkor bizony a réginek meg kell halnia és az újnak megszületnie.
Amikor az ember hozzá akar jutni a szeretethez, valamiképp mindig sok vagy épp kevés lesz a másiknak, hisz meg kell szereznie a hiányzó szeretetet.
A "csillám-póni spiritualizmus", hívjuk most így, kizárólag fülig érő szájú embereket akar látni.
Boldog akarok lenni! - amikor ezt mondjuk, el is kezdődik a boldogtalanságunk. Miért? Nézd meg, kérlek a videót.
A nő testében élő félelem, szép lassan tüntette el a szépséget a nő életéből. Amire csak rátette a kezét a démon, az a semmibe veszett.
Az elfogadás nem azt jelenti, hogy passzívan hátradőlsz, és lejegelve a helyzeted beletörődsz abba, ami nem jó Neked.
