Rólam

Rólam
Rólam 2019-01-14T13:43:28+00:00

A Plüssfotelről és rólamSóvári Mónika vagyok, a Plüssfotel alapítója. Családommal tizenegyedik éve lakom Ázsiában: Kína és Szingapúr után jelenleg Laoszban élünk, dolgozunk. Két fiunk van, Dömötör és Benedek, 18 és 14 évesek.

Hat éve gyógyultam ki a pánikbetegségemből és találtam meg a végső válaszaimat a félelmekkel kapcsolatban. Ez persze nem azt jelenti, hogy elvonultan, törökülésben ülve, megvilágosodva élek. Nevelem a gyerekeimet, ellátom a családom és ugyanolyan problémákkal nézek szembe, mint bárki más. Félelemre, szorongásra szakosodott segítőként publikálok és személyes konzultációkat vezetek.

De nem volt ez mindig így…

…hisz a pánikbetegségem valósággal a földre vitte az életem, amibe majdnem bele is haltam. Hiába tanultam anno pszichológiát, tanultam és kutattam tudományos mélységekben keleti vallásfilozófiákat, a betegségemet ez nem érdekelte.

Egyik napról a másikra ragadott magával, méghozzá a legsötétebb mélységbe. Ez volt a legfélelmetesebb hely, ahol valaha jártam…
Egyre sűrűsödő rohamok kínoztak, egyre komorabb kétségbeesés, egyre mélyebb elszigetelődés. A környezetemtől, az élettől. Mindentől.
A legfélelmetesebb szörnyeteg, akivel találkoztam, az maga a félelem. Nem lehet rámutatni, nem lehet felállni mellőle, nincs hova menekülni előle. Egyértelműen Te vagy az, akitől fész. Illetve, akinek hiszed magad… de ezt akkor még nem láttam..

És ekkor megtörtént a csoda.

Mondhatni a nulláról építettem újra magam és gyógyultam meg, annak köszönhetően, hogy magamba mertem ásni a félelem okáért. Mertem szembenézni saját magammal, az árnyékos oldalammal és gyökeresen átalakítottam az életem, a gondolkozásom.
Nem akartam többé “legyőzni” a betegségem.
Nem akartam túljutni rajta.
Meg akartam érteni. Befogadni. Elfogadni. Megnézni. Magamba ölelni.

A betegség nem az ellenségem.

Tisztán megértettem, hogy a félelmeinkkel szembenézni nem negatív gondolkodás, ahogy azt sokan gondolják… Életmentő, bátor, hőstett, ami elengedhetetlen a felszabaduláshoz, a boldogsághoz és a gyógyuláshoz is. Nem menekülni tovább, gyógyszerekkel, sporttal, itallal vagy bármivel, hanem elérhetővé válni a félelmeink számára és meghallgatni az üzenetet. Megértettem, hogy a menekülés csak fenntartja a betegséget és bebetonozza az állapotunkat. Ahogy ezt megértettem, azonnal meggyógyultam.

Két kezemmel újraszültem magam.

A felismeréseim után újra tanultam élni. Élvezettel. Félelem nélkül. Újra látni, jönni-menni. Az összes kapcsolatomat újradefiniálni, némelyiket tovább mélyíteni, jó párat meg felszámolni. Megtanultam kő keményen Nemet mondani. És megtanultam Igent is. Szeretni. Elsősorban Önmagamat és ezáltal másokat.

Megszólalt egy hang…

Három éve éreztem, hogy muszáj elmondani, kiírni, elkiabálni az embereknek, hogy fel lehet állni innen is, hogy van kiút. Összecsókolózott bennem a spirituális filozófiai megközelítés és az empirikus tapasztalat… Megértést és értelmet nyert bennem a tudás és saját hangja lett. Meg akart szólalni.

Többé már nem az volt a kérdés, jogom van-e mások szellemi útját segíteni. Sokkal inkább azt érzem, hogy kötelességem.

Három éve alapítottam meg a Plüssfotel közösséget, ahol szabadon beszélhetünk a félelmek, a szorongás és a pánikbetegség igazi okairól és működéséről és természetesen a végső megoldásokról. Őrült fontos az az őszinte munka, amit mi itt a Plüssfotelben és a praxisomban is nap mint nap csinálunk, mert hiszem és tudom, hogy a sok magunkra erőltettet álpozitív gondolat, a félelmek tagadása és a félelmektől való görcsös menekülés szó szerint mérgező…

Hiszem, hogy nem akkor járunk a jó úton, ha mindig boldogok vagyunk – miközben a háttérben megtagadunk mindent, amit nem szeretnénk látni és érezni. Akkor vagyok igazán spirituális és bátor, ha magamba merek nyúlni a sérüléseimért is. Fényre hozni az igazságot, elismerni, átölelni, majd persze elengedni.

Köszönöm, hogy a monitor túloldalán és a praxisomban is együtt lehetünk, hogy hetente több mint 50-70 ezren vagytok kíváncsiak a gondolataimra.
Köszönöm azt, hogy ilyen sokan választotok engem személyes segítőtökül, mely kalandban egyébként én éppúgy gyógyulok, mint ti, hisz a segítő szakember is gyógyul minden egyes alkalommal, még ha ezt nem is vallja be…

Pontosan tudom, mit érzel…

Hogy megérte-e a saját örömöm és sérüléseimet nyíltan vállalni? Elmondani, hogy min mentem keresztül és a saját régi sérülésem mentén segíteni másoknak? Abszolút. Pontosan tudom, miről beszélsz, min mész keresztül, mit érzel. Emiatt minden olvasómmal és privát ügyfelemmel kompatibilis lehetek, s mindegyikük egy kicsit a barátommá és testvéremmé is válik.

Vállalom magam és vállalom a módszerem. Magamat adom, de közben egyáltalán nem magamról szólok! Rólad szólok! A magam példájával nem magamutogatok, hanem a benned lévő erőre és fényre akarok mutatni. Megfogni a kezed, és együtt kitáncolni a félelem börtönéből.

Köszönöm, hogy a közösség tagja vagy és köszönöm a szabadságot, amit minden nap kapok tőletek és amit én is adhatok Nektek.

Sóvári Mónika

 

Impresszum

Sóvári Mónika – alapító
író, coach, filozófus

Tanulmányok:
Buddhista-, hindu filozófia, advaita (nond-duális) filozófia, pszichológia

Nyelvtudás:
kínai, angol, lao

Munkahelyek és Publikácók:
Népszava, Világgazdaság, Figyelő, Economist, Praxis
Transparency International
Nők Lapja Café, Femina
Szerelmem, Sanghaj – Duna Kiadó
Shanghai, My Love – Amazon.com

Tartalom:
írások, videók, tréningek, online konzultáció

  • 47
    Shares

A PLÜSSFOTEL

Sóvári Mónika vagyok, a Plüssfotel alapítója. Családommal tízedik éve élek Ázsiában: Kína és Szingapúr után jelenleg Laoszban lakunk, ahol Jógát, Jógameditációt és “Önkutatást” tanítok.

KAPCSOLAT