Rólam

Rólam
Rólam 2018-06-14T17:02:32+00:00

A Plüssfotelről és rólamSóvári Mónika vagyok, a Plüssfotel alapítója. Családommal tízedik éve lakom Ázsiában: Kína és Szingapúr után jelenleg Laoszban élünk, dolgozunk.

Hat éve gyógyultam ki teljesen a pánikbetegségemből, léptem véglegesen a szellemi útra, és találtam meg a végső válaszokat a saját betegségemre. Ez persze nem azt jelenti, hogy elvonultan, törökülésben és megvilágosodva élek.

Nevelem a gyerekimet, ellátom a családom, dolgozom és ugyanolyan problémákkal nézek szembe, mint bárki más, mégis maradéktalanul boldog vagyok.

De nem volt ez mindig így…

Hosszú időn keresztül meglehetősen rossz kapcsolatban voltam önmagammal és a Világgal. Szorongó, bizonytalan, sérült gyerek voltam, tele félelmekkel, terhelt múlttal és családi háttérrel…

A kamaszkorom már a lázadásról, éjszakázásról, az alkoholról szólt – csakhogy elmeneküljek a bennem bujkáló démonoktól és a szorongástól.

 

A húszas évem elején jutottam el oda, hogy nem élhetek így tovább…

 

“Jó útra tértem”, pszichológiát, keleti tanokat tanultam, különös figyelmet fordítva a jógafilozófiára, a buddhista filozófiára és az Advaita hagyomány (Nem-kettőség) tanaira. Teljesen hátat fordítottam a múltamnak és rázártam az ajtót. Azt hittem révbe értem.

Sikeres író, újságíró lettem, férjhez mentem egy csodálatos férfihoz, megszülettek a gyerekeink, mozogtunk a világban, és látszólag tökéletes életet éltünk…

 

Látszólag… de az időzített bomba ott ketyegett bennem.

 

Tizenöt év szellemi utazás után egyik napról a másikra ragadott magával a pánikbetegség, méghozzá a legsötétebb mélységbe. Ez volt a legfélelmetesebb hely, ahol valaha jártam…

 

Pillanatok alatt hullott darabjaira a tökéletesnek hitt életem.

 

Egyre sűrűsödő rohamok kínoztak, egyre komorabb kétségbeesés, egyre mélyebb elszigetelődés. A környezetemtől, a családomtól, az élettől. Mindentől.

A rohamok először hetente jelentkeztek, végül minden nap szorongattak. A rohamok közt pedig egy intenzív szorongás tartott a markában.
Halálra voltam rémülve. Szó szerint. S egy pont után bizony meg is akartam halni.

 

És ekkor megtörtént a csoda.

 

Egy gyötrelmes éjszaka után egyszer csak ahelyett, hogy elmenekültem volna erről a sötét helyről, ott maradtam.

Nem akartam legyőzni a betegségem.
Nem akartam túljutni rajta.
Meg akartam érteni!
S mikor megértettem, olyan erő birtokába kerültem, amiről nem is gondoltam, hogy létezik.

 

Maga a Boldogság húzódott meg a félelmeim mélyén.

 

Mámoros érzés volt újra élni. Félelem nélkül az utcára menni, élni az egyszerű, de számomra oly csodálatos, új, félelem nélküli életét. Újra beszívni a színeket-szagokat, élményeket, embereket, a szeretteimet, anélkül, hogy minden pillanatban a démont várnám.

Egy hosszú és békés időszak után aztán megszólalt egy hang bennem.

Ez a hang azt súgta, hogy muszáj megosztanom magam azokkal, akik szintén ott járnak, ahol én is jártam. Megmutatni egy lehetséges kivezető utat azoknak, akik nem találják, csak elveszve bolyongnak és szenvednek, ahogy én is szenvedtem.

 

Többé már nem az a kérdés, jogom van-e mások szellemi útját segíteni. Sokkal inkább azt érzem, hogy ez  a KÖTELESSÉGEM.

 

Mert pontosan tudom, milyen szorongani, pontosan tudom, milyen nem merni kimozdulni otthonról, milyen amikor halálfélelme van az embernek. Elképesztően lelkes vagyok, hogy minél több és több embernek segíthetek megtalálni Önmagát, és kimászni a szorongás börtönéből.

 

A PLÜSSFOTEL

Sóvári Mónika vagyok, a Plüssfotel alapítója. Családommal tízedik éve élek Ázsiában: Kína és Szingapúr után jelenleg Laoszban lakunk, ahol Jógát, Jógameditációt és “Önkutatást” tanítok.

KAPCSOLAT