– Nem szereti az a nő gyerekét – mondja az egyik.
– Ja. Egyértelmű, hogy elhanyagolja, sosem jön érte… szegény gyerek… – válaszolja a másik.
– Biztos új apukát keres, azért nincs ideje – nevet a harmadik.
Így beszélgetett ma három nő az iskola előtt, egy gyerekét egyedül nevelő nőről anélkül, hogy bármit is tudtak volna róla…
Felkaptam a fejem, mitagadás érzékeny vagyok a témára… Mert emlékszem még gyerekkoromból a megbélyegzésre, a sok gyanúsítgatásra, féltelezésre, a tök téves pletykákra anyámról, a lenézésre, az olcsó sajnálatra, a megvetésre. És arra is jól emlékszem, hogy micsoda – kis híján – helyrehozhatatlan károkat tett bennem mindez – egyedülálló anya gyerekeként felnőve. És a legfájóbb, hogy ezt a megvetést, szinte én is mindig nőktől kaptam. Ahogy ez a gyerek is ma.
Merthogy engem is egy “ilyen” nagyon is erős, egyedülálló anya nevelt fel, minden bajával, betegségével, kínjával, bújával, bajával magára hagyva, megbélyegezve, lenézve, és sokszor ugyanígy kiközösítve, ahogy ez a három nő ma tette a szingli anyukával és gyerekével.
Magam 21 éve élek házasságban. És bár sok egyedülálló, szorongó anya ügyfelem van a praxisomban, akiknek mélyen belelátok az életébe, de még így is azt kell mondjam, hogy elképzelni sem tudjuk, milyen nehéz dolga van ma egy tisztességes, egyedülálló nőnek, aki magára maradva neveli a gyerekét. Lelkileg és fizikailag is.
És hogy miért van szükség erről beszélni? Mert a legtöbb gyerekéről egyedül gondoskodó nőre egyáltalán nem igaz a sztereotípia például, hogy új apára vadászik. Hisz van már a gyerekének apja. S megesik olyan is, de a legtöbb egyedülálló nő tisztességes, és nem vadászik senki férjére sem. Max. szimmetrikus keretek közt új társat keres. Ha éppen ott tart már. De legtöbbször nem tart ott.
És azt is ki kell mondani az ilyen beszélgetések hallatán, hogy egy egyedülálló nő gyereke – noha van baja elég egy ilyen helyzetben és sérülhet – de attól még nem fogyatékos, és nem csonka, vagy kevesebb senkinél. Attól lesz végül mégis az, ha a környezete így néz rá, kevesebbnek tartja és megcsonkítja azzal, hogy megítéli.
Azt is látni kell a sztereotípia mögött, hogy rengeteg olyan értékes nő van, aki nem forgatta ki a férjét gatyáig, hanem ellenkezőleg, épp ők azok, akiket egyszerűen csak lecseréltek, kidobtak, elhagytak, és sok esetben ez a nő az egyetlen, aki felelősséget vállal a gyerekért. Emiatt az ilyen anyuka többnyire nem magával törődik, jegyzem meg sajnos, hisz nagyon kéne, hanem legtöbbször a belét is kidolgozza, hogy egyedül is képes legyen biztosítani a gyerekének az életet… és ezért nincs ott néha az iskola előtt…
Ez a posztom ma egy főhajtás előttetek, akik egyedül nevelitek a gyerekeiteket… és természetesen ez az írásom egy főhajtás a saját Édesanyám előtt is.

Miért futnál tovább a félelmeid elől?
Ha szeretnél velem dolgozni, itt minden részletet megtalálsz…

Online konzultáció