Kevés dolgot ismerek mélyebben a félelemnél. Fura szenvedély, tudom, mégis mivel a létezés minden szintjét áthatja, én azt kutatom, arról írok,  és félelemben élő emberekkel dolgozom. S bár minden ember története más és egyedi, egy dolgot határozottan és biztosan ki merek jelenteni.

Az az ember, aki fél és szorong, könnyedén irányítható, befolyásolható és manipulálható.

Sosem tud igazán önmaga lenni. Mindent elhisz, bevesz, eltűr, lenyel, megtesz, csakhogy enyhítsen valahogy a kínzó szorongáson. Nem létezik többé észérv, kisorakozik mögüle a racionalitás, elvész a logika, csak a bénult szorongás marad. Ha szorongok, beszűkülök, kiszolgáltatott leszek és könnyen áldozattá válok. Megmentőt keresek, ezzel pedig önként lemondok magamról, az erőmről, a jogaimról, értékeimről, lemondok az egyéni felelősségemről, és a lehetőségeimről is. A megmentőmnek örömmel és önként adom át az identitásom, számolom fel az elveim, akár még az érzéseimet is, csakhogy végre “biztonságban” legyek.

A másik véglet, de ugyanez a spektrum, vagyis a ló másik oldala, amikor a félelem tagadásban, elfojtásban van bennem, s e tagadásban gyűlöletté, haraggá és agresszióvá konvertálódik. És bizony az emberek egy része sokkal jobb abban, hogy a ki nem ásott, fel nem dolgozott félelmét és fájdalmát egyszerűen csak tovább adja, további fájdalmat okozva bántson, kontrolláljon, mint hogy átérezze akár a saját, akár a másik fájdalmát. Mert ha félek, sokkal könnyebb mást bántani, mást okolni, másba rúgni, mint érezni a másikat. Mert ahhoz, hogy érezzelek, közel kell lépjek hozzád. És ha közel lépek hozzád, nekem is éreznem kell kicsit, amit te érzel. Ez a lépés sokaknak életveszélyes fenyegetéssel járó manőver, és a gyengeség szimbóluma, holott érezni és együttérezni, igazi bátor hőstett.

De van egy pont azonban, amikor a félelem átfordul. Erővé, bátorsággá alakul az addigi sebezhetőség és szorongás. Sőt, magából a sebből és sebezhetőségből születik meg az erő. Amikor tarthatatlanná, értelmetlenné, ezzel együtt már láthatóvá válik. Befogadhatóvá, értelmezhetővé. Átlátszóvá, átláthatóvá és feldolgozhatóvá. Ekkor a félelemben élő ember feláll, és “gyógyulni” kezd.

Semmi mást nem csinálok, mint arra bíztatom az ügyfeleimet, hogy nézzenek szembe a maguk történetével, a sérüléseikkel, félelmeikkel és végül önmagukkal. Ne meneküljenek, hanem mondják ki a szégyent, mondják ki a fájdalmat, mondják ki a félelmet, tegyék ki az asztalra a sebezhető történeteiket, és egy biztonságos térben dolgozzuk azokat fel. Az asztalra kitett félelem-, és szégyen-sztorik ugyanis az igazság petri-csészéjében elpárolognak, és teljesen átformálják az embert.

Miért futnál tovább a félelmeid elől?
Ha szeretnél velem dolgozni, itt minden részletet megtalálsz…

Online konzultáció