Az egyik legnagyobb siker életemben a pánikbetegségem átlépése volt. Bizonyos értelemben túléltem és túlnőttem saját magam. Ez volt az az idő, amikor a saját magamon végzett analízisem és kísérletezésem során a pánikbetegségem és minden traumám valóban múlttá vált.

Úgy tűnhet, hogy ezzel az útnak vége, de nem…

Kulcskérdés, hogy mit tesz az ember ez után. Hogy örökké a félelem sikeres legyőzőjének gondolatában ragad, vagy elkezd gyarapodni, növekedni és adni. Ha ugyanis örök túlélőként tekintünk magunkra és megmaradunk a félelmünk sikeres legyőzőjének szerepében, azzal valahol még mindig a félelemhez láncoljuk magunkat. És pont ez a tény akadályozhat meg minket abban, hogy ténylegesen lecsatolódjanak a múltról.

Őrült veszélyes játék, ha az értékeinket kizárólag abban látjuk, hogy valamit képesek voltunk legyőzni, valamin képesek voltunk túljutni.

Legyen a félelem, a szorongás vagy a pánik átlépése sikerélmény, de ne az egyetlen elért érdemünk, amit kitűzőként hordunk, ahogy egy veterán katona a kitüntetését, aki gondolatban még mindig a háborús évek diadalittas mámorában él. Az elvégzett kemény munka után forduljunk inkább az öröm felé. Gyűjtsünk és adjunk fényt boldogságot, élményt magunknak és másoknak is, ahelyett hogy az értékeinket kizárólag a szorongással megvívott sikeres tényre alapozzuk. Mert ez egy ponton túl az előrelépést, a végleges eltávolodást és a további növekedést akadályozza.

Miért futnál tovább a félelmeid elől?
Ha szeretnél velem dolgozni, itt minden részletet megtalálsz…

Online konzultáció