Ki is az áldozat?

FőoldalKi is az áldozat?

Ez a mai posztom a pénteki felrobbant írásom pontos ellentéte, tükörképe lesz. A ló másik oldala… és nem kevésbé kellemes téma.

A pénteki írás ugye arról szólt, dióhéjban, hogy a “ne pánikolj, hanem fuss, sportolj, kondizz, meditálj és gondolkodj pozitívan” felszólítás akármelyike, mennyi kárt tehet egy szorongó emberben. Arról is írtam, hogy mennyire haszontalan egy szorongó vagy pánikbeteg embernek ilyen közhelyeket pufogtatni, hogy “ne pánikolj… ”. Hogy milyen elfojtásokat generálhat egy a betegsége miatt amúgy is bűntudattal élő emberben a “ne” felszólítás. Vagyis ne legyél ilyen, amilyen vagy, és ne érezz így, ahogy épp érzel… Ez a “jótanács”, hogy ne pánikolj, alapjaiban tagadja meg a szorongó embert, az érzéseit és a fájdalmát, miközben arra készteti, hogy elfusson az okoktól és színleljen vagy eljátssza, hogy jól van.

A “ne pánikolj” felszólítás mögött sokszor tanácstalanság, tudatlanság, elkeseredettség, infóhiány, tudás hiánya, együttérzés hiánya vagy akár áldozathibáztatás és ítélkezés is állhat. És hát mennyivel egyszerűbb is odadobni valakinek, hogy “ne pánikolj”, mint időt, figyelmet, megértést, nyitott fület vagy inspirációt adni, hogy kérjen segítséget. Könnyebb azt mondani, hogy ne pánikolj, mint pl egy tényleg jó könyvet kitúrni a sok ócska közül, és azt a pánikoló kezébe adni. Könnyebb azt mondani, hogy ne pánikolj, hanem kondizz, mint segítő oldalakat keresni, esetleg egy megbízható segítőt, hisz beszűkült tudatállapotban mindez szinte lehetetlen feladat.

Felelősséget viszont semmiképp nem tudunk és nem is szabad vállalni! Senkit nem lehet akarata ellenére megmenteni. És ezzel áttérnék a mai témára, a ló másik oldalára, ahova jó pár szorongó és pánikbeteg esik át. Ő sokszor így gondolkodik: szorongok. Elvárom, hogy megérts. Elvárom, hogy megments. Ugrálj körülöttem. Szolgálj ki. Deríts jókedvre, legyél Jancsi bohóc. Gyere velem az orvoshoz, mert egyedül nem tudok. Ha esetleg azon gondolkozol, hogy elhagysz, azzal fenyegetlek, hogy megölöm magam. Igaz, hogy 10 éve nem teszek semmit, csak szenvedsz mellettem és próbálsz megmenteni,… de ne noszogass, fogadj el ilyennek, és törődj még többet velem. Tedd oda, hozd ide, rakd odébb.

Hogy már eleged van és nem bírod tovább? Hogy magadra nem jut időd? Kit érdekel? Felkeltelek éjjel is. Azt kérem masszírozd a nyakam, mert attól jobb. Hozz csokit az éjjel-nappaliból, mert az segít a szerotonin szintemnek. Ne menj el a barátaiddal, mert nem tudok egyedül maradni. Áldozd fel az életed, a szabadidőd a boldogságod, tűrj el nekem mindent, mert én beteg, áldozat vagyok. Hogy közben megszakadsz belém? Azt észre sem veszem.

Ha ugyanez az ember segítőhöz megy: Változtasd meg a sorsom. Húzz ki a gödörből. De gyorsan. Egy alkalom nem volt elég rá? Az hogy lehet??? Meddig kell még járnom? Közben persze nem dolgozom, csak tessék-lássék mód úgy csinálok, mintha… de a munkát és a szembenézést nem vállalom. Maszatolok azért ezt azt, hogy úgy tűnjön neked, nem csak te melózol és szakadsz meg belém. De ha nem tetszik, amit hallok, akkor te vagy a rossz.

No, ki is itt az áldozat?

Sokszor van bizony, hogy a áldozatból lesz az agresszor, aki elvárja, hogy segítsék, és az társból lesz az áldozat, aki segíteni szeretne és erre rámegy.
Vékony a jég az egyes helyeztek közt és óriási felelősség mások életébe beavatkozni. Ezért óvatosan adjunk tanácsot. Én magam sem adok tanácsot soha senkinek. Ezt nem tehetem.

Akivel együtt dolgozom azokkal a félelmeik működését ismertetem csak meg.

Ez az önismereti út egyedül is bejárható. Átlépni önmagunkat, csak mi tudjuk. De vannak helyzetek, amikor bizony ehhez segítség kell. Ha a problémád úgy érzed, hatalmasabb, mint amivel egyedül meg tudnál birkózni, ne szégyell segítséget kérni.

A Plüssfotelben található videók, írások csak segítik a félelmek megértését, és segítenek eligazodni az érzéseidben. De nem helyettesítik a megfelelő szaksegítséget – ha valakinek arra van szüksége.

A hibáid

Képzeld el, hogy te vagy ez a szobor… rajtad az összes hibáddal, félelmeddel, kétségeddel önmagaddal szemben, amit szeretnél eldobni, megtagadni, és nem ránézni.

2020-02-02T22:30:53+01:00

A PLÜSSFOTEL

Nyolc éve a pánikbetegség földre vitte az életem, amibe majdnem bele is haltam. Mondhatni a nulláról építettem újra magam és gyógyultam meg. Öt éve hoztam létre a közösséget, ahol szabadon beszélhetünk a félelmekről és természetesen a lehetséges megoldásokról.
rólam…

KAPCSOLAT

Go to Top