Nem jódolgunkban félünk

Nem jódolgunkban félünk

Nem jódolgunkban félünk

A szabadság utáni első munkanapomon remek hangulatban ébredtem. Az első dolog, amit hallottam a két fiam nevetése volt, ahogy a konyhában tettek vettek, aztán együtt reggeliztünk, a kutyánk egészen közel hozzánk, szóval giccses volt. A jó kedvem addig tartott, míg kinyitottam a fb-ot, és megláttam egy népszerű motivátor tanácsát: “Nem volna egyszerűbb, ha végre letennéd már az ‘átkozott’ félelmeid?”

Nekem ez felszínes. Bűntudatkeltő és áldozathibáztató. Lekezelő és kioktató. Önelutasításra buzdító. De ami miatt igazán szomorú lettem, hogy valóban sokszor így beszélünk azokhoz, akik elesettek, és gödörben vannak. Öntudatlanul is szégyent és bűntudatot keltünk, amikor azt mondjuk: ugyan már… lépj túl rajta… ne csináld már… ne légy gyenge… légy pozitív… engedd már el… ne hülyéskedj… miért csinálod?… szedd össze magad… nem ismerek rád… de negatív lettél… nem értelek: van mit enned, kezed lábad… szép az élet, csak nem látod… az ősember bezzeg nem volt depressziós… a nagyanyáinknak sokkal nehezebb volt…
Mindez sajnos nem segít, csak mélyebbre lök.

Ha igazán segíteni szeretnénk, ahhoz közel kell menni, hogy értsük őt. Erőszakkal, akarata ellenére persze senkit sem lehet onnan kimenteni, de megérteni és segíteni őt a folyamatban csakis így.

Közel lépni a másikhoz, mikor bajban van, cefet nehéz. Sokkal könnyebb biztonságos távolból – mint a rossz sorsú kutyának – messziről dobni valami igazság-szerű cafatot, amivel egy szorongó ember nem tud mit kezdeni. Ezért inkább sokszor nem szól és már nem kér segítséget. Mert az a segítség, ami bagatellizál, hibáztat, netán elvicceli a bajt, csak lenyom. Épp ezért nagyon káros lehet.

 

Ez az önismereti út egyedül is bejárható. Átlépni önmagunkat, csak mi tudjuk. De vannak helyzetek, amikor ehhez segítség kell. Ha a problémád úgy érzed, hatalmasabb, mint amivel egyedül meg tudnál birkózni, ne szégyellj segítséget kérni egy olyan kompetens szakembertől, akiben bízol, s aki mellett biztonságban érzed magad.

A Plüssfotelben található videók, írások csak segíti a félelmek megértését, és segítenek eligazodni az érzéseidben. De nem helyettesíti a megfelelő pszichoterápiát vagy bármilyen szaksegítséget – ha valakinek arra van szüksége.

  •  
  •  
  •  
2020-02-02T22:15:54+00:00

A PLÜSSFOTEL

Sóvári Mónika vagyok, a Plüssfotel alapítója. Családommal tízedik éve élek Ázsiában: Kína és Szingapúr után jelenleg Laoszban lakunk, ahol Jógát, Jógameditációt és “Önkutatást” tanítok.

KAPCSOLAT