Feladom…

FőoldalFeladom…

A félelemben élő ember oly mértékben el tud fáradni, hogy egyszer csak feladja a harcot, a menekülést. Ám ez a feladás nem a vég. Ez a feladás örvendetes. Életmentő. Mert ezzel megszűnik az ellenállás és fényt visz az ember a sötétség helyére. Tudatosságának lámpásával leereszkedik a mélybe, önmaga árnyékbirodalmába, és ott meglátja az igazságot. Kinyitja végre azt az átkozott szobát, amit eddig nem mert, mert azt gondolta tilos látnia a teljes igazságot… mint a magyar népmesében. De most kinyitja. Ezzel a bátorsággal pedig az életét menti meg. Mert tisztán meglátja, amit meg kell látni. Megválaszolja, amit meg kell válaszolni. Meggyászolja, amit meg kell gyászolni. Elhullajtja a könnyeket, amiket ki kell sírni. Meglépi, amit meg kell lépni. És ekkor a félelemtől kifacsart, végletekig megnyomorított test új életre kel. Gyökerére talál. Önmagára lel.

Aki a félelemből visszatér az élők közé, már nem ugyanaz az ember. És ezek, amikről itt beszélek, már rég nem csak pszichológiai folyamatok, noha úgy is levezethető, ha kell… Sokkal inkább misztikum már. Mert az ember, aki szembenézett önmaga halott részével, elavult mintáival, bedöglött működéseivel, az valóban meg kell haljon, de azonnal fel is támad, itt, most, az életben. Akár egy beavatás olyan ez: a félelem áldozatából, tisztán látó és tisztán érző ember születik, aki ráébred erejére, érzékeire, elpusztíthatatlanságára.

Ez az önismereti út egyedül is bejárható. Átlépni önmagunkat, csak mi tudjuk. De vannak helyzetek, amikor ehhez segítség kell. Ha a problémád úgy érzed, hatalmasabb, mint amivel egyedül meg tudnál birkózni, ne szégyell segítséget kérni.

2020-02-02T22:22:36+01:00

A PLÜSSFOTEL

Nyolc éve a pánikbetegség földre vitte az életem, amibe majdnem bele is haltam. Mondhatni a nulláról építettem újra magam és gyógyultam meg. Öt éve hoztam létre a közösséget, ahol szabadon beszélhetünk a félelmekről és természetesen a lehetséges megoldásokról.
rólam…

KAPCSOLAT

Go to Top