Amikor felébredsz, és eldöntöd, hogy mostantól partnere leszel önmagadnak, nem pedig az ellensége, onnantól törvényszerűen elkezdesz bizonyos befogadó igeneket, de ami ennél sokkal nehezebb: nem-eket is kimondani.

Elkezdesz a saját, igaz hangodon megszólalni, s ha kell mély szeretettel, de nemet is mondani. Ez – ha ügyesen csinálod – nem arrogancia és nem egoizmus, még akkor sem, ha a másik megsértődik vagy manipulálni próbál érte.

Te pontosan ezzel a nemmel kezded el végre szeretni és tisztelni magad, s felmutatni az egészséges határaidat. Ezzel a nemmel kezded el alázattal, de határozottan vállalni, hogy ki is vagy, mid van, mid nincs, mi az, amit adni tudsz, mi az, amire képes vagy, és mi az, amire viszont nem. Ezzel a nemmel mutatod meg azt is, hogy a másik mit engedhet meg veled szemben.

Ezzel a nemmel deklarálod, mi az, amire nem vagy hajlandó, mert nem akarod, nem értesz vele egyet, mert minden sejted sikítva tiltakozik…

Ugyanezzel a nemmel tudod megvédeni magad, ha éppenséggel arról van szó, hogy megsérülnél, és megerőszakolnád a lelked vagy a tested, ha igent mondanál. Pont ezzel az őszinte nemmel tárod ki a szíved igazán, mutatod meg önmagad, s nem azzal, ha mindenre alázatosan bólogatva igent mondasz.

Sokan gondolják, hogy a spirituális úton egy mindent befogadó, igenlő állapotban kell lenni. De ez így egy könnyen félreérthető, torz igazság.

Olyankor igent mondani, és állni a pofonokat, akár egy boxzsák, miközben sérülsz, az nem egy befogadó, megvilágosodott spirituális igen, hanem mondjuk ki kerek perec: önmagad bántalmazása.

Ez az igen, nem a te igened, hanem a sérüléseid mentén kimondott igen. Tagadása annak, aki igazán vagy. Óriási a különbség a két igen közt és végzetes hiba összekeverni. Ugyanis ha nem merünk a szükséges pillanatban nem-et mondani, törvényszerűen olyan embereket teremtünk magunk köré, (gyerek, társ, szülő, barát, főnök, kolléga…) akik nem érzik a szükségleteinket, határainkat és ritkán vannak tekintettel ránk.

Könnyen áldozatokká válhatunk, pont a folytonos igenünk által. De ez az igen, még véletlenül sem a mindent befogadó spirituális igen, hanem félelemből, kisebbségi érzésből születik. Ami ne feledd, hogy egy óriási nagy nem önmagadra. Tudatosság ahhoz kell, hogy felismerjük, mikor melyiknek van itt az ideje.

Fontos, hogy ez az önismereti út, amiről itt videókban és írásokban beszélünk a Plüssfotelben, egyedül is bejárható. Átlépni önmagunkat, csak mi tudjuk. De vannak helyzetek, amikor ehhez segítség kell. Ha a problémád úgy érzed, hatalmasabb, mint amivel egyedül meg tudnál birkózni, ne szégyell segítséget kérni.

A Plüssfotelben található videók, írások csak segítik a félelmek megértését, és segítenek eligazodni az érzéseidben. De nem helyettesítik a megfelelő szaksegítséget – ha valakinek arra van szüksége.

Miért futnál tovább a félelmeid elől?
Ha szeretnél velem dolgozni, itt minden részletet megtalálsz…

Online konzultáció