Csak engedd el… biztos?

Csak engedd el… biztos?

Csak engedd el… biztos?

Csak engedd el! hmm… biztos?

Ma már biztosan tudom, hogy félelmeinkkel szembenézni nem negatív gondolkodás és nem a múltban vájkálás, ahogy azt sokan gondoljuk… Nem. Sőt! Életmentő, bátor, hőstett, ami elengedhetetlen a felszabaduláshoz, a boldogsághoz, adott esetben a végleges lelki gyógyuláshoz. Mert ugye elengedni azt lehet csak, amit már megdolgoztunk, értünk, látunk, kisírtunk. Elengedni azt a történetet lehet, ami megélt, helyére került, ami fényt és igazságot kapott, ami nincs többé tagadásban, elfojtásban, hazugságban, tudatlanságban. Ezek után jöhet az elengedés és a szabadulás. Ekkor már végigjárható a folyamat, sőt végig is kell járni, nem szabad itt megállni és beleragadni a múltba, a régi fájdalmakba, sérelmekbe.

De amíg csak szabadulni akarunk, görcsösen elengedni valamit, amit ráadásul nem is látunk tisztán, amiről nem értjük, hogyan mozgat, cibál, rángat minket itt és most a jelenben, azt én inkább menekülésnek hívnám, semmiképp sem elengedésnek. Ha pedig menekülök valami elől, mert meg akarok szabadulni tőle, azzal csak erősítem, energiát adok neki, és velem marad. Én pedig egyre fáradtabb leszek a rohanásban, egyre inkább félni fogok a menekülésben, amit tévesen elengedésnek hívok.

Azért vagyok ilyen magabiztos, mert tudom, miről beszélek… 🙂 tíz éven át kutattam pszichológiát és keleti vallásfilozófiákat, de ma már tudom, hogy mind menekülés volt önmagam elől.
A menekülés sokféle arcot ölthet mindannyiunknál. Nem csak alkoholba, cigarettába, kapcsolatba és egyéb függőségekbe menekülhetünk egy fel nem dolgozott múlt élménye elől. Menekülhetünk jócselekedettel, sporttal, spiritualitással, segítéssel, alázatos szolgálattal is önmagunk elől. És ezek a mozzanataink nem tudnak tiszták lenni, amíg önmagunk elől menekülünk.

Ám ha megdolgoztuk azt, amivel dolgunk van, az összes lépésünk organikusan kitisztul: a függőség leoldódik, a segítő szándékunk pedig tisztán segítő szándék lesz.

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
2019-02-16T17:39:19+00:00

A PLÜSSFOTEL

Sóvári Mónika vagyok, a Plüssfotel alapítója. Családommal tízedik éve élek Ázsiában: Kína és Szingapúr után jelenleg Laoszban lakunk, ahol Jógát, Jógameditációt és “Önkutatást” tanítok.

KAPCSOLAT