Csillám-póni spiritualizmus

FőoldalCsillám-póni spiritualizmus

A “csillám-póni spiritualizmus”, hívjuk most így, kizárólag fülig érő szájú embereket akar látni. Ilyen körökben nem megengedhető semmi kétely, negatív érzés, mert a spiri-ember mindig happy és számára az élet virágos réten rohangálás. Legalábbis ez a látszat, amit sokan elhisznek, s ha ők ezt nem tudják reprodukálni, akkor nagyon selejtesnek érzik magukat…

A csillám-póni spiritualizmus tuti tanácsot ad, amivel nem lehet mit kezdeni a bajban: szedd össze magad, ne panaszkodj, légy pozitív, emelkedj felül, élj a mostnak, csukd rá a múltadra az ajtót, másnak sokkal nehezebb, dobd el az egót. Ha nem megy, kegyetlenül leír téged, betegnek nyilvánít, reménytelennek és magatehetetlennek, aki “még nem tart ott és nem érti a nagy bölcsességet”.

A csillám-póni spiritualizmus folyton teremt: célokat, nagy autót, nagy házat, pénzt és boldogságot, álmai párját: a gazdag szőke herceget vagy nagymellű szépségkirálynőt, a megunt régi helyett. És ezt mind “te is meg tudod csinálni, ha igazán akarod, mert képes vagy rá”… tapsvihar és eufória…

Ez a fajta spiritualizmus az egó sosem elég uralmát szolgálja és sokkal inkább a lélek anyagba hullása, nem pedig annak felemelkedése. Ráadásul hazugsághoz vezet, mások-, de legfőképp önmagunk becsapásával jár, mert minden negatív érzelmemtől dühösen elfordul.

A spiritualizmus számomra az, amikor befogadó, ölelő teret adok magamban minden felbukkanó érzésemnek és gondolatnak, anélkül, hogy felcímkézném őket pozitívra és negatívra. Partnere vagyok magamnak a bajban is. Nem fordulok el magamtól, mert rájövök, hogy az önmagam bántalmazásával ér fel. Ehelyett leszállok az önismeret félelmetes mélységébe, szembenézni az árnyékos oldalammal, hibáimmal, traumáimmal, téves beidegződéseimmel.

Mert ez az egyetlen út az igazi boldogsághoz és minden változás innen indul ki. Szeretni és elfogadni magunkat ott is és akkor is, amikor nem vagyunk “tökéletesek”, ott is ahol sebeink vannak.

Mindez, amiről beszélek, óriási bátorságot igényel, mert el kell engedned azt, akinek hiszed magad. Fel kell ismerned, hogy te nem a nagy autód vagy, nem az élére vasalt mosolyod, s még csak nem is félelmed, nem is a gondolataid vagy, hanem egy szabad és végtelen lélek. Aki sem nem pozitív, sem nem negatív, hanem maga a Létezés, Tudat, Isten, Önvaló, nevezd hited és nézeted szerint, ahogy neked az kényelmes.

Fontos, hogy ez az önismereti út, amiről itt videókban és írásokban beszélünk a Plüssfotelben, egyedül is bejárható. Átlépni önmagunkat, csak mi tudjuk. De vannak helyzetek, amikor ehhez segítség kell. Ha a problémád úgy érzed, hatalmasabb, mint amivel egyedül meg tudnál birkózni, ne szégyell segítséget kérni.

A Plüssfotelben található videók, írások csak segítik a félelmek megértését, és segítenek eligazodni az érzéseidben. De nem helyettesítik a megfelelő szaksegítséget – ha valakinek arra van szüksége.

2020-02-02T21:33:17+01:00

A PLÜSSFOTEL

Nyolc éve a pánikbetegség földre vitte az életem, amibe majdnem bele is haltam. Mondhatni a nulláról építettem újra magam és gyógyultam meg. Öt éve hoztam létre a közösséget, ahol szabadon beszélhetünk a félelmekről és természetesen a lehetséges megoldásokról.
rólam…

KAPCSOLAT

Go to Top