A kalitka

FőoldalA kalitka

A nő testében élő félelem, szép lassan tüntette el a szépséget a nő életéből. De amire rátette a kezét a démon, az idővel a semmibe veszett, valósággal atomjaira hullott, a helyére pedig ragacsos sötétség és még több félelem költözött.

Elsőként a nő álmait vitte el. Minek az a neked? – mondta a félelem – úgyis kevésnek érzed magad, soha nem nyúlsz értük. A nő egyesével megsiratta álmait, és áldozatosan odaadta, ahogy azt régen mondták neki.
A félelem tovább terjeszkedett, elvette a nőtől a könnyeit. Miért sírsz? Mit segít? – kérdezte a félelem. Légy inkább erős és kemény, viseld méltósággal a sorsod – mondta a félelem. A nő tűrte.
A félelem ezután felszámolt minden örömöt és sötétszürkével álmosolyt rajzolt a nő arcára.
A félelem vérszemet kapott, éhesebb lett és elvette a bizalmat is – ezt már észre sem vette a nő… hisz’ senkivel nem beszélt, bízni sem igazán bízott, alig akadt, aki még normálisnak tartotta őt.
A félelem ezután felzabálta a nőben a Nőt: ronda vagy, nagy a hasad, lóg a melled, borzasztó veled a hitvesi ágy, ahogy maga az élet is. A nő elfogadta. Elhitte, hogy borzalmas. Eltűnt hát belőle az érzékiség is.

A félelemnek már kérnie sem kellett, a nő önként kínálta fel mindazt, amije még megmaradt. Önmaga már egy sziluett volt a létezésben, a félelem szép lassan mindent elvett tőle.
Már csak a félelemmel volt élő kapcsolata a kalitkában. És ekkor olyan közel került hozzá, hogy végre látni akarta. Megérinteni. Megismerni. A félelem szemébe nézni. Megérett rá, készen állt rá. Kihordta. Megszülte hát, két kezével, fájdalmával, szégyenével.

A nő életében először tartotta karjaiban a félelmét. Megölelte.

Először a könnyei indultak újra, majd a szíve dobbant egy nagyot. Az ereiben folyni kezdett a vér, hála öntötte el és ezernyi érzelem… A sötétség helyére fény költözött. És a félelem kalitkájából – mely egyébként sosem létezett – a nő végre szabadon kirepült.


Bird Cage Alley – Sydney – a kép, a mi megannyi hátrahagyott kalitkánkat szimbolizálja.

2019-08-09T20:46:03+02:00

A PLÜSSFOTEL

Nyolc éve a pánikbetegség földre vitte az életem, amibe majdnem bele is haltam. Mondhatni a nulláról építettem újra magam és gyógyultam meg. Öt éve hoztam létre a közösséget, ahol szabadon beszélhetünk a félelmekről és természetesen a lehetséges megoldásokról.
rólam…

KAPCSOLAT

Go to Top