Múltban vájkálás vs Önmagad felé fordulás

FőoldalMúltban vájkálás vs Önmagad felé fordulás

A múltban vájkálás sehova nem vezet. Azzal, hogy elővesszük a régi történetünket, mint egy unalomig játszott régi lemezt, semmit nem segítünk magunkon. Sőt, a régi sebek feltépése és folyamatos kivéreztetése csak további energiával látja el a régi történetet, amitől épp szabadulni szeretnél. Épp ezért teljesen felesleges századszor is elpanaszkodni, hogy mikor, ki, hol és miért volt igazságtalan veled. A múlt egyébként sem létezik a jelenben, ugye? Nincs itt, nem megfogható. Így, ami kínoz sem létezik, az pusztán egy beakadt gondolat, ami nem kapott még Tudatos megértést.

De…

Mondd egy anyának, aki elveszítette a gyerekét, hogy a fájdalma nem valós és az csak egy gondolat, amivel ne azonosuljon. Vagy egy pánikbetegnek, aki épp roham közben van, hogy a félelme délibáb és csak az elkülönült én illúziója. Nem tud vele mit kezdeni, mégha igaz sem. Ezeknek az embereknek a félelem nagyon is valóságos jelen, még akkor is, ha az a múlthoz kötődik.

A pozitív gondolatok erőltetése és a félelmek ignorálása ez esetben csak súlyosbítja a helyzetet, mert a mélybe tolja le azokat a traumákat, fájdalmas történeteket, amikkel nagyon is szembe kéne nézni. Mi több: tisztán látni, hogy MIÉRT kerültünk abba az élethelyzetbe.

Ezért semmi értelme egy virágoskertet ültetni rá és hurrá-optimista módon, rákká, pánikbetegséggé transzformálni a régi, elásott történeteket. Ilyenkor igenis szükség van a félelmek megértésére, a régi sztorik újraélésre, és újraértelmezésére. Ilyen esetekben beragasztani a szánkat, miközben a fel nem dolgozott, meg nem értett történet belülről rág és mérgez, önmagunk bántalmazásával ér fel. Ezért igenis oda kell fordulni a félelmeink felé, oda kell fordulni a fájdalmas történeteink felé, de nem csámcsogni rajta, nem letörölgetni őket, nem fényesítgetni, mint a nagymamától örökölt porcelánt, hanem az elfogadás ölelő szeretetével befogadni és helyére tenni. Nem menekülni előle, és nem véreztetni. Ekkor Egységbe kerülünk Önmagunkkal. Ezt nevezem én újjászületésnek, amikor másodszor is megszületsz, csak épp Édesanyád helyett most Te szülöd meg magad annak, aki eleve vagy és mindig is voltál.

2019-08-07T18:45:49+02:00

A PLÜSSFOTEL

Nyolc éve a pánikbetegség földre vitte az életem, amibe majdnem bele is haltam. Mondhatni a nulláról építettem újra magam és gyógyultam meg. Öt éve hoztam létre a közösséget, ahol szabadon beszélhetünk a félelmekről és természetesen a lehetséges megoldásokról.
rólam…

KAPCSOLAT

Go to Top