Micsoda varázserő rejlik abban, ha megosztjuk egymással a félelmeinket. A történeteinket.
Mágikus erő.
Igazi révület és bűbáj.
Akár egy törzsi tánc tüzének a parazsa, úgy repül magasba a mesénk.
Van akit meggyógyít és felszabadít. Másokat tanít, leoldja a rabláncot és felrepít.
A kendőzetlen, lélekből jövő történeteink visszaadják a teremtő erőnket, kinyitják a szemünket.
A történetmesélés kiemel az anyagból és visszacsatol minket az ‘együttbe’.
A ma emberének rá kell ébrednie mágikus erejére, és mesélni. Elmesélni egymás történeteit. Befogadni.
Szembenézni a sötét oldalunkkal, a félelmetes történeteinkkel, majd kimesélni magunkból. És erővel ruházni fel vele másokat.
Ezt teszem nap mint nap a Plüssfotelben. Kendőzetlen meséket mesélek a lelkem legmélyéről, mely hitem szerint összekapcsol minket egy végtelen táncban.
A te történeted ugyanilyen fontos. Meséld el!
Táncolj velem Te is.
Mi a Te történeted?
Ne rejtsd el a hangod Önmagad elől!
Mondd ki a félelmeid, találd meg a hangod.
