Tizenkét éve élek Ázsiában, buddhista és hindu vallásfilozófiát kutattam, így óhatatlan, hogy hatott rám.
Ráadásul Laoszban a „szembeszomszédunk” egy buddhista kolostor. Egymás mellett élünk, látom, mit, mikor, hogyan.

Ha ezekből a szokásokból csak párat alkalmazunk, örökre megváltozik az életünk. Garantáltan.

Természetesen senkit nem akarok rábeszélni semmilyen vallásra, magam sem vagyok buddhista. Egyszerűen csak azokat az érdekességeket sorolom fel, amit érdemes a saját életünkben is alkalmazni.

1. A szerzetesek minimálisra szűkítik a szükségleteiket

Nem azt mondom, hogy nekünk is ezt kell tenni és majdhogynem mindenről lemondva, nélkülözve élni.

Ám tanulságos dolog csak annyit birtokolni, amennyire valóban szükségünk van.
Csodálatos lelki gyakorlat, amikor megtapasztaljuk, hogy sokkal kevesebb is elég, sőt hogy mennyire felszabadító, ha nem köt minket túl sok minden az anyaghoz.

De ne legyen lelkiismeret furdalásunk, mert van egy autónk, vagy nem éhezünk. Szerintem ez őrült fontos!

2. A szerzetesek megosztják a Tudásukat

A szerzetesek nem a maguk boldogulása végett tanulnak, hogy majd legyen egy jól fizető állásuk, hanem valóban a köz javára képzik magukat. A tudásukat örömmel megosztják a közösséggel, ingyen iskolákat működtetnek, segédkeznek építkezéseken, lelki tanácsot adnak, és befogadnak árva gyerekeket, alkoholistákat is.

Nyilvánvaló, hogy amikor az ember családban él, ezeket a nemes tetteket nem tudja alkalmazni, és nem is kell, nem vagyunk szerzetesek.
De éppenséggel mi is megoszthatjuk magunkat másokkal. Lehetünk támogatóak, segítőkészek, nyújthatunk egy csomószor segítő kezet egymásnak és a bajban lévőknek a magunk módján és lehetőségeink szerint.

Amikor egy buddhista szerzetes meditál, nem Önmagáért, hanem az egész Világért imádkozik.
Ezt az önzetlenséget, mi is alkalmazhatjuk a magunk életében.

3. Meditáció

Ha akarom, ha nem felkelek, amikor a szerzetesek meditálni kezdenek reggel. Ugyanis hajnal háromkor egy nagy és mély hangú dob ütemes ritmusa ébreszti őket. És persze minket is…
Nem mondom, hogy minden nap örülök ennek és azt sem állítom, hogy minden nap velük meditálok. Ha feszült vagyok kifejezetten zavar, máskor – ha fáradt vagyok – visszaalszom a mantrázásukra. De nagyon sokszor velük tartok.

Egy buddhista szerzetes általában 1-3 órát meditál reggel és ugyanennyit este.

Megint csak nyilvánvaló, hogy mi nem tudunk ugyanennyit meditálni család és munka mellett. De ha csak tíz percet foglalkozunk vele reggel és ugyanennyit este, csodák történnek velünk.

4. Nincs ítélkezés

A szerzetesek nem azért nem ítélnek meg mást, mert nem látják a hibáikat, hanem mert tudják, hogy az a legkevésbé sem segít a másokon. Egy buddhista szerzetes „szakmájából adódóan” építi a másikat, nem pedig rombolja.
Ezt az attitűdöt is érdemes lenne sokunknak elsajátítani és egy kicsit kevesebbet ítélkezni mások viselkedése felett.

5. A jelen pillanat

Unalomig játszott lemez, hogy ne a múltban és ne a jövőben időzz.

Mégis olyan nehéz… ugye?

Pedig a jelen pillanat az, ami mindig körülötted van. Ahhoz, hogy hozzáférj a jelenlehz nem kell sehova sem menni, semmilyenné válni. Hagyni kell csak, hogy körbefolyjon.
A múlt és a jövő az, ahova el kell utaznod gondolatban. A jelen mindig itt van.

A buddhisták azt mondják: mihelyst elveszíted a kapcsolatod a jelennel és azon kapod magad, hogy a múltban vagy a jövőben kalandozol, egyszerűen csak vedd észre.
Ítélkezés és harag nélkül, csak vedd észre, hogy elkalandoztál és térj vissza a jelen pillanatba, ami épp körbevesz.
Ez nem törökülésben történik Buddha szobra előtt.
Ez nem az a fajta meditáció.
Ez maga az Élet.
Ami épp történik Veled.
Legyen az mosogatás, játék, munka, akár egy betegség, legyen jó vagy rossz.
Jelen lenni a jelen pillanattattal, nem csak a buddhista szerzetesek kiváltsága. Hanem a miénk is. 🙂

Miért futnál tovább a félelmeid elől?
Ha szeretnél velem dolgozni, itt minden részletet megtalálsz…

Online konzultáció