Ítélkezés és Együttérzés

FőoldalÍtélkezés és Együttérzés

Hiszem, hogy mindenféle ítélkezést abba kell hagynunk, hogy igazán éljünk.
Egyszerűen nincs szüksége a Földnek több ítélkezésre.

Persze értem én, hogy kényelmes pozíció mereven ülni egy helyen egy álláspontban, egy nézetben, egy ideológiában, hitben és azt mondani, hogy neki meg neki meg neki nem kéne ilyennek lennie vagy így viselkednie. Mindegy hogy ezek a kritikáink a celebekről szólnak, nemzetekről, vagy valakinek a származásról.
Kényelmes pozíció ülni a saját véleményünk fotelében és azt mondani, hogy minek kéne változnia odakint, hogy jobb legyen nekünk, miközben idebent mi, nem változunk.

Amikor kritizálunk, teljesen elvágjuk magunkat nem csak a másiktól, hanem a válaszoktól, a megértéstől, a szeretettől és az élettől. Egyedül maradunk. Magányosak leszünk. Hiszen azt mondjuk, az egész nem rólunk szól, minden róluk szól, odakint. Minden baj oka a másik.

És miközben kritizálunk, azt hisszük nekünk van igazunk. Hogy mi jól vagyunk és hogy mi jók vagyunk. Hogy velünk minden rendben van. És nem vesszük észre, hogy azért ítélünk meg másokat, mert ez az egyetlen módja, hogy jobban érezzük magunkat. Amikor kritizálunk kicsit jobban érezzük magunkat tőle. Többnek. De nem erre van szükségünk. Ez nem az a boldogság és elégedettség, amit keresünk.

Arra van szükségünk, hogy amikor a másik szembe nézünk, vegyük a bátorságot, és próbáljuk megérteni a másikat. Amikor vesszük a bátorságot, hogy megértsük a másikat, pontosan tudni fogjuk, hogy mit miért tett úgy ahogy tette. Hogy azért viselkedett az adott módon, mert amit az élettől munícióként kapott, abból ez a lépés következett. Nem tudott másképp cselekedni. Abban a világban, amiben ő él, ez volt számára az értelemszerű lépés, még ha nem is helyes.

Ha képesek vagyunk ezzel az együtt érzéssel a másik felé fordulni, átnézni a cselekedeten és egyenesen a lélekbe hatolni, a másik kiléphet a börtönből. ..
erre az együttérzésre van szüksége a világnak ebben a pillanatban.
Amihez bizony bátorság kell.

Láttam egyszer egy dokumentumfilmet, amiben egy gyilkos elmeséli, hogy az anya akinek a fiát megölte, odament hozzá és megbocsájtott neki. Mi több, magához fogadta és fiaként nevelte, támogatta a talpra állását, mikor az kiszabadult a börtönből. A férfi teljesen értetlenül állt a történtek előtt. Zokogott mikor ezt elmesélte. Azt mondta életében először találkozott a szeretet megnyilvánulásával, és pont ettől a nőtől. A gonosz úgy szállt ki belőle, mint a szellem testből.

EL sem tudom képzelni, hogy ez az asszony, hogyan volt képes erre, mit érzett, mikor a saját gyönyörű gyerekének a gyilkosát képes volt szeretni. Nem mondom, hogy képes lennék rá. De azt tudom, hogy képes volt egy nagyobb képet látni, mint amire mi általában képesek vagyunk egymással szemben.
Ezt a nagyobb képet kell nézni, amikor a másikra nézünk.

Tudom, hogy sok ember mérgesen és indulatosan fog történeteket mesélni nekem, ami igazolja az ítélkezést. Olyan példákat, amik miatt úgy érezzük jogos a másik elutasítása, megvetése, kitaszítása. És nem mondom, hogy nincs igazuk vagy hogy a másik helyesen cselekedett.

Csak azt mondom: a kritika, az ítélkezés, a megítélés, a gyűlölet nem út a szeretethez. Nem út a boldogsághoz. Nem a helyes út a szépséghez, ami egyébként körbevehetne minket.
A Világnak elkeseredetten szüksége van a megbocsájtásra, az együttérzésre egymás megértésére.

Ha valahol ítélkezést találsz magadban bármilyen területen, ara bátorítalak, hogy nézz vele szembe. Ismerd el. És próbáld meg a másik szemén keresztül látni a világot. Bátorság kell hozzá. Óriási.

De semmi értelme változásokat várni a világban a politikusoktól a környezetünkben, a férjünktől, a gyerekünktől, a szomszédunktól, ha nem tesszük meg a szükséges változásokat itt… idebent.
Csak vedd a bátorságot hozzá, a többi magától megy.:)

 

https://www.youtube.com/watch?v=PxVYwxT0rJo

2019-07-23T15:52:46+02:00

A PLÜSSFOTEL

Nyolc éve a pánikbetegség földre vitte az életem, amibe majdnem bele is haltam. Mondhatni a nulláról építettem újra magam és gyógyultam meg. Öt éve hoztam létre a közösséget, ahol szabadon beszélhetünk a félelmekről és természetesen a lehetséges megoldásokról.
rólam…

KAPCSOLAT

Go to Top